Rólunk
Szereplők
A szerző
Beszélgess
Fejezetek
Főoldal
◂◂Régebbi // az oldal tetejére \\ Új ▸▸

A múlt...

4. fejezet
2014. január 2. at 3:27

4. Együtt a csapat


  - Hát persze, szívesen megyünk! Igaz Topjoy? Köszönöm.-válaszolta.
 A ki lovaglásra egy órával később indulhattak csak el. A lányok lovaikat leápolták, néhányan a sörényt is befonták. Az új lányok már otthonosan mozogtak a nyergesben, de nem tudták milyen szép helyre is mennek majd.
  A lovak élvezték a figyelmet, a babusgatást bár néhányan már indultak volna.
  - Szerintem... mennyünk ki a nagy fákhoz, majd induljunk fel az egyik domb tetejére. Ha bírják a lovak persze.. Onnan hihetetlen a panoráma.- sugdolóztak.
  Miután Réka megbeszélte a dolgokat a szüleivel és Gáborral is vidáman készült a ki lovaglásra Airával. Kócos a szomszédos bokszból irigyen nézett a kancára. De sajnos őt nem vihették. 

~*~*~*~*~

  Mindenki elkészült a lovával felnyergelték és kantározták őket. Bár Réka, Zsuzsi nevű kancáját csak szőrén lovagolja, mert nem szereti a nyerget. Kantár és nyakmadzag kíséretében ők is készen álltak. A lovakat kivezették az istálló elé, felültek és elrendezték a sorrendet. Zsófi, Bori és Réka álltak az élre majd az újak gyorsabb lovaik, a kicsit lassabbak végül Bogi, Zoé, Maya. Evelin és Andi pedig közöttük haladtak. Leellenőrizték a telefonjaikat, mindenki vett fel kobakot.
  Végre elindultak a nagy úton, ami egyenesen kivezette őket a farmról. A hátsó bértartott lovak hol nyihogtak utánuk vagy éppen követték őket. A nap melegen sütött, az ég gyönyörű kék volt néhány hófehér felhővel. Ideális idő egy jó ki lovagláshoz.
  A szépséges füves rétekre érve a lovak patájának dobbanása egyenletes ritmusként szólt, mint a szív dobbanás. A nyergek feszülő hangján és a zablák csörgésén kívül semmit sem lehetett hallani.
  Angi kancája Lucky szorosan Évi lova mellett maradt. Szellő és ő rég ismerték már egymást. A mezők körüli hegyek és a dombok átölelték a farmot és a mögötte lévő réteket. 
  - Lányok, aki szeretne vágtázni a lovával az álljon ki a sorból és jöjjön előre. Meglátjuk kinek a lova a leggyorsabb.-javasolta Bori. 
  A többiek közül Evelin, Zoé, Maya, Kyra, Niki és Fanni álltak ki. Vágtára sarkallták lovaikat. Egészen a fákig száguldottak. A többiek ló hátról szurkoltak, ügettek utánuk.
  - Én nyertem!- kiáltott Niki.
  - Micsoda? Én voltam az első!- nevetgélt Maya.
  Lovaikat megdicsérték majd megvárták a többieket. Végre mindenki ott volt, együtt kilovagolhattak. Zoé és lova Topjoy  most mintha visszafogottabbak lettek volna.
  A lányok már odaértek a fákhoz, mindenki leszállt lováról és oda ültek az árnyékba. 
  - Hű! Gyönyörű ez a hely.. Ez a mező és itt a körülötte a hegyek! Szuper!-lelkesedett Maya.
  - Igen, tényleg csodálatos! Olyan nyugodt-általában- ez a hely. Persze nincs idő unatkozni sem!-szólt Bori.
  - A városi lovardában mindent megcsináltak helyettünk, leápolták a lovakat és volt hogy fel is nyergelték... Olyankor csak edzésen láttam csak a lovamat. De itt végre.. Az enyém!-mondta Izabella.
  A lány felugrott helyéről oda ment a szürke kancájához és átölelte a nyakát.
  - De miért pont "Öreg tölgy farm"?-kérdezte Kata.
 - Hát, ez még az első háború előtt lett a neve. Gábor azt mesélte, másik egy gazdag család élt itt. Sok éve volt az övék a hely. Sőt! Nem is csak a far, hanem itt a hegyek lába is. De egyik nyári este valaki az összes gabonát elégette, fel is gyújtották a házat is. A család megmenekült, de semmijük nem maradt, csak a föld. Már amikor a család örökölte a majort, vagy 50 éves tölgy fák voltak a farm egy részén. Azok túl élték a tüzet és még ma is élnének ha 15 ée nem döntik ki őket. Miután elárverezték a földet az új tulajdonosok látták hogy a legöregebb tölgybe a család összes tagjának a neve bele volt vésve a kéregbe. És az új tulajok is ezt tették. "A tölgyesek" így hívták őket. És hozzá ragadt az öreg szó. Előtte Ruben major volt.- mesélte Zsófi.- Egyébként ebbe a facsoportban a lovak neve van bele vésve egy fába, amik itt születtek.
  - Komolyan? Ez tök jó! Hmm... Akkor angolul Old Oak Ranch a neve nem? Legyen a mi nevünk Oak Riders?- tanácsolta Évi.
  A lányok össze néztek és mosolyogtak. "Csapatnév? De nem is vagyunk csapat!" gondolta Andi. Ez a 16 lány mág csak pár napja ismerik egymást és máris csapattá váltak volna?
  - Old Oak Riders? Ez jobb Oak Riders az csak annyit tesz "tölgy lovasok". És mit tennénk mi? Vagy csak név lenne?-kérdezősködött Bogi.
  - Szerintem ígérjünk meg dolgokat egymásnak, segítsünk másoknak és tegyük sikeressé a farmot! Ebben a szezonban jobban igyekezzünk, mint eddig! Ezek legyenek az Old Oak Rider lányok!- lelkesített Zsófi.
  - Igen!-kiáltották.
  A lányok körbe ültek le a fűben, középre nyújtották jobb kezüket és megfogadtak rengeteg dolgot, egymásnak. Majd végül össze állították a "6 parancsolatukat".



  1. Minden ló szent állat. Vigyázni kell rájuk. Minden ló kincs, bármitől függetlenül.
  2. A lovasoknak össze kell tartani, a farmot meg kell védeni. Mindent meg kell tennünk az Öreg tölgyért, a lovakért.
  3. Minden versenyen,eseményen csak tisztességesen veszünk részt, csalás nélkül.
  4. Egymásnak nem hazudunk és másoknak sem.
  5. A lovakat nem sodorhatjuk veszélybe.
  6. Bármi történjen össze kell fognunk!
  Majd bementek a fák közé és kerestek egy tölgyet aminek a kérgébe bele véshetik a neveiket. Mindenki más-más át választott.
  - Hé! Lányok itt van az a tölgy amiről meséltetek!- kiáltott Évi.
  A többiek is oda mentek és valóban ott voltak a lovak nevei. Andi összeszámolta őket, 56 volt felírva.
  - Milyen vicces nevek! Elefánt Edward,... és mi ez? No rock on my CD? Te Jézus!- nevetgélt Kyra.
  - Hát elég furák... Mit gondoltok? Az "Old Oak Riders" csapat lovait is felírjuk? Egy szomszédos fára?- javasolta Bogi.
  - Igen! Az tök jó lenne! Hmm... Mondjuk legyen jobbra a második fa. Szép terebélyes és erős.
  - Rendben. Itt van a patakaparóm.. hát ha azzal-szólt Zoé.
 Zoé egy kék lovas mintás patakaparót csatolt le a nadrágjáról. Kihajtotta, de elég tompa volt véséshez.
  - Nekem itt  van a bicskám. Terepen bármi történhet például találunk egy vad lovat... én felkészülök!- mondta Evelin.
  Mindenki átölelte a lányt. Elkezdték vésni a választott fára. Először az "Old Oak Riders" felirat került fel. Majd a farmra érkezés sorrendjében mindenki fel írhatta a nevét. Az újaknál a lovak levezetési sora döntött.

Zsófi          Melissa
Bori           Fecske
Bogi           Royal
Evelin         My Lady
Zoé            Topjoy
Réka          Aira és Kócos
Andi           Nóri
Maya          Délceg
Kyra           Dáma
Izabella       Lady
Fanni          Jámbor
Kata           Nancy
Niki           Lord Avalon
Évi             Szellő
Angi          Lucky

~*~*~*~*~

  - Tudjátok mi az álmom?-kérdezte Zsófi.- Hogy az enyém lehessen az egész Öreg tölgy farm! Na és persze Melissa
  A lányok már vissza felé tartottak. Messzi jártak a tölgyektől. Pár óra alatt olyan jó barátok lettek, kész csapat.
  - Az enyém pedig... Hogy Topjoyjal nyerjünk egy országos versenyen.- folytatta Zoé.
  - Az én álmom... Ez!-mondta Angi.
  A lánynak igaza volt. Lovaik voltak a társaik, egymásnak barátaik. És ez a legjobb, valahova tartozni és valakihez kötődni. Ezután szótlanul haladtak tovább.
  Nancy hirtelen nyugtalan lett. Megállt és oldalazni kezdett. A többiek is megálltak. Nem láttak semmit a fűben, de a kanca nem nyugodott le.
  - Nancy, mi a baj? Hó, Nancy-nyugtatta a lány.
  A ló viszont ágaskodni kezdett. Kata leesett a földre. A ló viszont galoppozva indult a farm felé. Maya és Bori azonnal a kanca után eredtek.
  - Kata jól vagy?- kérdezte Andi.
  Niki és Andi leszálltak lovaikról és felsegítették a lányt. Néhány karcolása lett csak szerencsére.
  - Persze, csak Nancynek se se legyen baja.
  - Gyere ülj fel Topjoyra és vágtass utánuk!- ajánlotta Zoé.
  Kata bólintott és felült a lóra. Beugratta vágtába és ő is eltűnt. Zoé pedig felült Kyra mögé Dámára. Gyorsan barátaik után indultak.

~*~*~*~*~

  - Bori, be ment a bokszba. Nancy már ott vár ránk.- lihegte Maya.
  - Oké, de meg kellene nézni gyorsan mert egy darabon nem láttam. Az is lehet hogy akkor elesett. Talán nem lett baja a lábának. Legalábbis remélem.
  De sajnos a kanca tényleg megsérült. A boksz ajtaja szerencsére nyitva volt és betudott menni. Nancy a szalmában feküdt és az első lábain vérző sebek voltak. A jobb lábán csak felületi sérülés volt, de a balon már súlyosabbnak tűnt. Ott feküdt el nyúlva és nyögve vette a levegőt.
  Bori szemei könnybe lábadtak a ló láttán. Gyorsan bement és levette a nyerget és kantárat.Szemeit megtörölte és elindult a nyergesbe egy első segély dobozért. 
  Maya pedig azonnal felhívta a farm lódokiját, Dr. Kovács Alexandrát. Az orvos azt mondta hogy minél előbb fertőtlenítsék a jobb lábon lévő sebet.
  Kata és a többiek pár perccel később jöttek meg. Bori már kezelni kezdte a sebet Bethadinnal. Nancy nem nagyon hagytaneki, de apránként sikerült. A bal lába súlyosan megsérülhetett, a kanca fájdalmában kapálózott. Maya és Bori is nyugtatták, de nem használt.
  - Ó, Istenem Nancy...- mondta Kata.
  A kezeit a szája elé kapta és azonnal sírni kezdett. Oda ment és elült a lovához. Ölébe vette a fejét és simogatta. Mikor felkapta a fejét gyengéden megfogta és visszahúzta. A többieket is fojtogatta a sírás.
  Végül hallották egy autó hangját a kavicsos úton. Zsófi kifutott és bevezette a doktornőt az istállóba. Nagy fekete orvosi táskáját is vitte. A lányok félre álltak és figyelték a vizsgálatot.
  - Mi történt lányok?- kérdezte.
  Alexa néni csendben ment a lóhoz. És egy lámpával rá világított a sebre. Nancy tűrte.
  - Kilovagltunk. Vissza felé tartottunk mikor Nancy nyugtalankodott. Felágaskodott Kata leesett róla és ide galoppozott.- mesélte Zsófi.- Bori szerint lehet hogy el is esett.
  - Értem. A jobb lábán levő seb csak egy mélyebb horzsolás a térdén. De a baloldalon a lábszár ez is annak tűnik de meg van dagadva. Tapogatni nem szeretném, valahogy fel kellene állítani egy röntgenhez. Bár egész biztos nem törés. Szerintem repedés vagy zúzódás. Itt van nálam lóbalzsam ezzel kellene kenegetni és óvatosan fertőtleníteni is szükséges lenne. Gáborral szeretnék beszélni. Vigyázzatok a lábára, nehogy nagyobb baj legyen. Pontosan nem tudok most arról beszél
ni hogy meggyógyul-e vagy lesznek-e maradandó sérülések.
  Kata bólogatott és átölelte a ló nyakát. A többiek pedig elvették a krémet és sugdolózni kezdtek hogy Kata ne halljon semmit.
  "Szerintem nem lehet majd lovagolni, de ezt ne mondjátok senkinek." mondta Bori. A lány korában is látott már hasonló eseteket, a terepversenyeken. Tájékozott volt a ló egészségügyi dolgokban, ezért is féltek a többiek hogy igaza van.


Ez lenne a teljes fejezet! Hogy mi történik Nancyvel? Majd meglátjátok! Nyugi, nem kell gyászolni ;)
De ki kell írnom a storyból.

Jó olvasást,
Viki

Szerzőijog

A blog egész terjedelmét szerzői jog védi! Mindeg jog fenntartva!
Felhasználáshoz írásbeli engedély: e-mail-ben kizárólag!