Rólunk
Szereplők
A szerző
Beszélgess
Fejezetek
Főoldal
◂◂Régebbi // az oldal tetejére \\ Új ▸▸

A múlt...

7. fejezet
2014. július 3. at 4:00

7. fejezet- Újabb rejtelmek


  - Ez az! Ne hagyd hogy elveszítse a tempót!-mondta Niki.
  Ő és Kata a gyakorlópályán volt korén Alchasarral. Kata próbálja rávenni a lovat hogy maradjon vágtában. El is éri. Két teljes kör után ügetni kezdett vele és meg álltak Niki előtt. A lány leszállt és homlokáról letörölte az izzadságot. Már 30°C is lehetett odakint. Alchasar szőre is izzadt volt már, elégedetten horkantott és várakozott.
  - Na? Mit gondolsz?-lihegete Kata.
  Már régóta gyakoroltak ott. Niki Alchasarhoz lépett és megsimogatta a fejét, és megveregette a nyakát. 
  - Jók voltatok. Igaz nem akart vágtatni, de ez nem pont a mi hibánk.- kezdte a lovat nézve.-Talán csak olyan napja van. És most végeztünk, talán megpróbálkozhatunk vele kilovagolni, bár inkább edzenünk kellene. 
  Kata bólintott és elvezette a lovat. Ki a pályáról egész az istállóig elvezette szépen lassan. A herélt még csak pár napja élt ott, de már megjegyezte a járást. A bokszban a lány leszerelte és jutalomfalatot adott neki. Majd átsétált Nancyhez. A kanca ott állt a boksz sarkában és pihentette a lábát. Lassan odasétált gazdájához. Nagyon örült a látogatásnak. Megszaglászta Katának a derekára kötött pulcsiját és kezét.
  - Szia Nancy! Na, látom gyógyulgatsz... Hiányzol! 
  Hirtelen Kata elnémult. Visszaemlékezett arra, mikor először látta meg a lovát, hogy milyen boldog volt mikor megtudta lótulajdonos lesz. Vagy amikor megnyertek egy kisebb ügyességi versenyt. Nancy és ő voltak a legjobbak, és hihetetlenül ragaszkodtak egymáshoz. A lány szemei könnyesek lettek és előtte minden össze mosódott. A torkában szorítást érzett. Azóta annyi minden történt, a farmra jövetele majd a baleset. 
  A klubházban ott volt mindenki akinek épp semmi dolga nem akadt. A lányok az öltözőben voltak és hangos nevetés szűrődött ki. Nicole bekopogott, majd mikor hallotta hogy "Szabad!" benyitott. Egyszerre mindenki elhallgatott. Nem is tudták miről beszéljenek vele, mi az amit ő szeret... És azt sem tudták hogyan is viselkedjenek vele. "Talán rajtam nevettek?" kérdezte gondolatban. De nem is figyelt a gondolataira, helyet keresett magának. A sarokban volt egy kis hely a padon, felette pedig szabad fogas; oda ment levette válláról a táskát és leült. 
  - Szia Nicole! Mi újság?-kérdezte Iza.
  Izabella próbálta megtörni a csendet, és éreztetni a másikkal hogy ő szívesen beszélgetne vele. 
  Próbált kedves lenni, mert egyszer már átélte amit most ez a lány. Még 4. osztályban került át egy másik iskolába ahol nehezen illeszkedett be. Ott ismerte meg Katát.
  - Szia... Izabella! Semmi... egész megszerettem az új házunkat... Bár nagyon furcsa...hogy egy másik helyen ébredem mostantól mindig...
  - Értem.. Most ráérek. Ha szeretnéd megmutatom a farmot. Akár ki is lovagolhatunk. Majd Balázstól megkérdezem felülhetnék-e a lovára. Te pedig megkaphatnád Ladyt. 
  - Balázs? Ő...ő állt ott veletek tegnap, ugye?
  - Igen, ő az. Az egyik lovat gondozza. Neki nincs sajátja, de szeretne. Rendes srác...
  - Már értem.. Szívesen megnézném a farm többirészét is!
  Iza szívesen segített az újaknak, bár még csak nem rég került ő is a farmra. Nagyon megszerette a helyet, és mindenről oly' sokat tudott beszélni, mintha mindig is itt élt volna.
  Először az istállókban mentek végig, ahol minden lóról egy-egy mondatot beszélgettek. Majd a pályák közötti kivezető úton indultak hátra. Közben nagyon jól elbeszélgettek, sokszor nevettek egy-egy vicces történet után. Végül Memphistohoz értek. Nicole elámult mikor meglátta a lovat. Ő pedig csak körbe-körbe vágtatott és bakolt. Iza lelkesen mesélte hogy került ő és a ló a farmra. Mintha csak film történet lett volna amit mesél.
  - Hallottam hogy lovat is hozni akartok a farmra...-kezdte óvatosan.
  - Jah, igen... Figyelj, nem lenne gond ha most elmennék Gáborhoz? Meg szeretnék vele valamit beszélni..
  Nicole mintha csak menekülni akart volna. A "ló" téma hallatán teljesen megváltozott. Egészbiztos azért viselkedett így, mert valamit titkolnia kell az apja kérésére. Iza megértette ezt, de ha Nicole azt mondja nem szeretne erről beszélni akkor nem kérdezősködött volna tovább. De mielőtt bármit mondhatott volna, Nicole megfordult és egy "Szia"-val el is köszönt. 

~*~*~*~*~

  Martin 1 óra múlva jelent csak meg a farmon. És úgy öltözött fel, mintha csak randira érkezett volna. Rajta sötét farmer, és vörös "Band" feliratú póló volt. Lábán egy drága, márkás edző cipő volt. Vállán sötét táska lógott. Barna haja fénylett a hajzselétől. De mégis jobban nézett ki Niki szerint mint az ő osztálytársai. Akiket ő ismert szét szakadt torna cipőben, lógó farmerben voltak mindig. Hajukon pedig annyi hajzselé volt amiből szobrot lehetett volna készíteni.
  Martin besétált az egyik istállóba. Ott pedi Kyra szerelte fel Dámát. A srác oda sétált a bokszhoz.
  - Szia!- mondta.
  Kyra meglepődött. Megfordult és a boksz ajtóra vissza rakta a nyerget. Majd kilépett a folyosóra.
  - Helló... Hát te?
  - Gondoltam megnézem a farmot... Ő a te lovad? Angol?
  - Magyar sportló... és igen az enyém.
  - A fajtákat nem ismerem jól... Esetleg segítsek?
  A lánynak le esett a huszas. Éppen a "buta, aranyos" nevű színdarabot látta. Nicole családja már körül-belül 20 éve foglalkozott a lovakkal, erre ez a srác még csak nem ismerne fel egyetlen fajtát sem? Ez Kyránál nem vált be... Sőt, rühelte ha hülyének nézik.
  - Kösz, de megoldom.-hárította a "kedvességet".- Te is lovagolsz amúgy?
  Martin látta mi a helyzet. Hirtelen elbizonytalanodott saját magában.
  - Hát... néha. De nem sportszerűen, csak hobbyból. Nekem is van egy lovam. Hadnagy, egy pej trakehneni herélt.
  - Tényleg? Az szuper... Ha akarod megnézheted az edzést, de légyszi előbb engedj a nyerges felé.
  Már vagy 5 perce próbált Kyra elindulni, de Martin mintha csak legyökerezett volna a lány elé. A szavak hallatán gyorsan félre állt, és egy szerény "Bocsi"-t mondott.
  - Majd kinézek talán... nem tudom.

~*~*~*~*~

  - Szia! Nicole, ugye?- kérdezte Balázs.
  A fiú épp az istállóba készült egy-két szerszámért, mikor összefutott az új lánnyal.
  - Igen, helló! Balázs?
  - Aha... Hát te? Neked nincs edzésed? Csak mert a többiek már készülnek, az előbb láttam őket...
  - Jah, igen... Tudom, de nekem még nincs edzésem mert a lovam nem jött még. Papír dolog miatt... és nem hiszem hogy van olyan ló, amit ne lovagolnának. 
  Ketten az istálló előtt álltak. Kata Nancynél volt, mikor az ajtótól hallott ismerős hangokat. Csendben becsukta a boksz ajtót és elindult a hangok felé. Halkan lépkedett ne hogy észrevegyék. Az ajtó mögé állt, szinte levegőt sem vett és úgy hallgatózott. 
  - Most végeztem Billy Boy pucolásával. De néhány szerszám még kellene a takarításhoz. De még ráér. Nem sokára jön a pékes autó. Nála szoktam innivalót venni. Meghívhatlak valamire? 
  Kata majdnem kirohant mérgében. De rájött semmi értelme nem lenne. Inkább próbálta legyelni a dolgot, de alig tudta a torkában lévő hatalmas gombóctól. Vett egy mély levegőt, kicsit vissza sétált majd mintha nem hallott volna semmit, kilépett az épületből. Lehajtotta a fejét és csak egy "Halit"-t mondott. Balázs meghökkent és rögtön tudta hogy Kata mindent hallott.
  - Tudod mit? Majd beszélünk...
  Balázs a lány után indult. Majd egy melléképület mögött eltűntek Nicole szeme elől. Ő csak ott állt, és nem is tudta mit tegyen. Inkább bement a lovakhoz. "Aira, Melissa, Lady, Fecske..." olvasta fel magában a lovak nevét névtábláikról. Szinte minden boksz üres volt. Csak Nancy maradt egyedül bent. Nicole karjait összefonta, felrakta a boksz ajtóra és úgy nézte a kancát. Látta a sérülés nyomát a lábán. Belenyúlt a nadrágzsebjébe és elő vett egy kis színes zacskót. Benne szív-, virág-, és Hold alakú cukrok voltak. Találomra kihúzott egyet és oda adta a lónak.
  - Látod? Mindketten egyedül vagyunk. Csak nem Kata lova vagy?
  - De... az én lovam- mondta.
  Nicole megfordult Kata pedig csak pár lépésre állt tőle.Vajon mióta?  És mit beszélhettek Balázzsal az imént?
  - Szép a lovad... mi történt a lábával?
  - Nem mindegy? A lényeg hogy meggyógyul...
  - Bocs én nem akartam.. Inkább megyek is...
  - Az jó lesz...
  Kata nagyon ideges volt, és ezt eléggé ki is mutatta. Nicole nem nagyon értette mi rosszat tett, de inkább ki ment. Nem akart balhét. Hallotta ahogy egy zár kattan, de nem nézett hátra.
  
~*~*~*~*~

  Másnap reggel Nicole korán kelt. Az apja bement a városba, csak a tesója, ő és az anyja voltak otthon. Aznap fog megérkezni a titokzatos ló. Nem tudta hogy a napot a farmon töltse-e vagy sem. De mégis csak úgy döntött hogy elmegy. Talán most jobb nap lesz.
  Alig fél óra múlva már az öltözőben volt. A farmon még csak az oktatók voltak kint. Gábortól megkérdezte hogy melyik lovon lovagolhatna. Ő felajánlotta neki a saját lovát, Filipot. Egy 15-17 éves fekete heréltet. Rég nem terepeztek vele ezért örült hogy valaki lovagolja. Nicole szívesen törődött a herélttel. A vakaróval megtisztította, majd felszerszámozta. 
  Jó indulatú engedelmes ló volt. Mielőtt felült volna rá, inkább csak vezetgette Nicole. Egészen a hátsó karámokig, majd felpattant a nyeregbe és elindult. Igaz arra felé sétált be a farmra, még nem is igazán látta milyen szép is a táj. Egy nagyobb síkterület körülötte védő falként facsoportok, erdők és hegyek voltak. Utoljára 6 évesen volt Magyarországon, utána soha. Most pedig itt lakik. Furcsa érzés volt számára hogy ez már nem Anglia. Ha felkel nem ott ébred, nem fog szeptemberben találkozni a régi, ismert barátaival. Ez mind furcsa volt.
  Filipo példásan viselkedett. Mintha mindennap az lenne a dolga, hogy egy mesés terepre elvigyen valakit. Nicole meglátta a közeli tölgy csoportot. Az árnyékban akart megpihenni, ezért vágtázni kezdett. Mikor oda értek leszállt és egy cölöphöz kötötte utastársát, aki boldogan legelt. A földre pillantott Nicole, ahol sarkas, sima talpú nyomokat látott. Az egyikbe bele lépett és körül-belül megegyezett. Vagyis a lányok itt voltak. Talán többen és többször. Nicole követte a nyomokat, így elindult a fák közt.

~*~*~*~*~

  2 óra múlva délben, Nicole apja behajtott a farmra. Oldalt leparkolt, kiszállt és kezet fogott a már ráváró Gáborral. Néhány szót váltottak, eközben megérkezett egy hatalmas lószállító kamion. A lányok a karám szélénél izgatottan várták, hogy meglássák a rég várt titokzatos jövevényt. A kamion sofőrje kiszállt és hátra indult a lóhoz. Lenyitotta a rámpát, és eltűnt a hatalmas trailerben. Nemsokára hallani lehetett a paták dobogását, ahogy ütemesen igyekezett a ló kijönni.
  - Figyelem! Kérlek benneteket, hogy ne készítsetek se videót, se képfelvételt a lóról. Valamint ne is beszéljetek róla. Az egészsége érdekében ne érintkezzetek vele, és lovaitok sem! A megfelelő szakemberekre bíztam ellátását- mondta Gábor.
  Végül megláttuk a kancát. Azonnal látszott hogy telivér és edzésben van. Lábai hosszúak, kecsesek, izületei szárazak, lábszárai inasak. Már amennyire látszott a lábvédőktől. Miután bevezették a magánistállóba úgy tűnt, mintha csak azzal átlépett volna egy más világba. Néhány úgy gondolták, hogy soha nem látják többet. Volt aki titkon reménykedett abban, hogy lovagolhatja egyszer. 
  - Sziasztok! Mit... Mit gondoltok?- kérdezte a szavakat keresgélve Nicole miután odaért a lányokhoz.
  - Gyönyörű ló... De ki ő? És miért van itt?- érdeklődött Kata. 
  - Hát, figyeljetek... Itt nem mondom el... Félóra múlva a tölgyeknél legyetek, ott elmondok mindent... Így oké? 
  Mindenki bólintott és szétszéledtek. Máris mentek lovaikhoz, hogy felnyergelhessenek. Ahogy lehetett a lányok siettek, de még messze volt a fél óra letelte. Lányok lovai érezték az idegességet lovasaikon.

~*~*~*~*~

  - Hol az ördögben lehet?
  - Nyugi már... A föld nem nyelte el Kata... Ha ennyire kíváncsi vagy akkor vágtass utána. Tuti nem csapot be minket vagy ilyesmi. 
  - Zsófi, tudod én a lóra vagyok egyébként kíváncsi és nem Nicolera. Valamint egy szóval sem mondtam olyat, hogy becsapott volna "vagy ilyesmi". Csak idegesít, hogy nem találjuk - motyogta.
  - Fejezzétek már be, még az előtt hogy elkezdődne a vita! - csitította ket Bori.
  Ezután mindenki csendben lovagolt tovább. Maya meglátta a fák alatt Filipot. Vágtázni kezdett Délceggel, a többiek követték őket. A tölgyeknél megállították lovaikat, és leszálltak.
  - Nicole! Itt vagy?
  - Itt!
  Nicole ott állt a fák alatt. A többiek követték egészen addig a fáig amin rajt vannak a neveik. A lányok kicsit úgy érezték magukat, mintha lelepleződtek volna. Rajtuk kívül senki más eddig nem látta azt a fát. 
  - Kösz, hogy eljöttetek... Olyan dologról lesz szó, amiket soha nem mondhattok el senkinek! Aki úgy érzi nem tud titkot tartani, az most menjen el...
  Mindenki összenézett afféle "biztos vagy benne?", "igen biztos" pillantásokkal a másikra. Senkisem mozdult, talán a másikra várhattak. Mindannyian ott maradtak és leültek.
  - Rendben! Na, tehát... Ez a ló az USA-ból utazott ide, egy Loveworld nevű farmról. És nemsokára a lovasa Bianca is eljön. Utána Németországból jön egy fedmén, befedezni Loriet. Angliában apám cége tönkre ment, ezért Magyarországa jöttünk és most abban reménykedünk, hogy a kanca csikója jó áron elkel, vagy társtulajdonosokat szerzünk, és később jó eredményeket fog elérni. Ugyanis az apám bevállalta az utazást, ezért a születendő csikó résztulaja már előre. Gábor is valamennyire támogatni fog majd minket. 
  - Vagyis akkor... Ti most "elmenekültetek?"- tette fel a kérdést óvatosan Kata.
  - Nem, nem így mondanám. Nem keres rendőrség, vagy hasonló. Apa kapcsolatai megszakadtak külföldön, pedig a cég csődről nem ő tehet. De erről én sem tudok sokkal többet. Szóval ez a helyzet.
  Nicole maga elénézett és fűszálakat tépdesett. Nem volt ereje a többiek szemébe nézni, mert itt nem csak ennyiről van szó. Úgy gondolta ha titkolózik azzal csak elássa magát a többiekkel szemben, ha pedig teljesen kitárulkozik megszegi az apjánal tett ígértetét. Az Arany középutat választotta.
  Némi hezitálás után, Kata felállt és oda lépett Nicole mellé, lehajolt és a szemébe nézett. Elmosolyodott és csak ennyit mondott:
  - Figyelj, csak annyit mondj el, amennyit szeretnél. És csak akkor amikor szeretnéd. Oké?- kacsintott Nicolera.
  - Oké.

~*~*~*~*~

  Nicole és a többiek nemsokára vissza lovagoltak a farmra. Fontos edzése volt a lányoknak Gáborral. Most utoljára készülhettek a csapatversenyre. A legjobbat akarták kihozni magukból a farm érdekében. A pályán három középnehéznek számító akadály volt felállítva.
  Néhány perc múlva Gábor is megérkezett. Intett a lányoknak, és egy hellóval köszönt. Kezében kapcsos farajztábla volt, amire lapokat csiptetett fel. Bement a kapun a többiekhez, akik közben katonás sorb helyezkedtek. Mindenki a lova kantárját fogva várták az edzés kezdetét, Nicole is köztük volt Filipoval. Amint edzőjük megállt előttük, felszálltak a nyeregbe és várták az utasításokat. Az Öreg tölgyben ilyen egy edzés. Komoly oda figyelést igényel, minden utasításra történik, mégis szabad jellegű foglalkozásokat tartanak. 
  - Itt van mindenki?- nézett körbe.- Rendben. Ugrásban fog versenyezni: Evelin, Zoé, Andi, Zsófi, Maya, Kyra, Fanni, Kata, Évi. Nicole te pedig gyakorolsz velünk, néha pedig "versenytársként" besegítesz ha így rendben. A többiek közül majdnem mindenki ügyességiben vesz részt, de elmondom pontosan. 
  A legfelső lapot óvatosan kivett a kapcsok karmai közül, és tovább olvasott. 
  - Nos, tehát. Bogi, Bori, Andi, Maya, Iza, Angi, Sándor Réka és Kata. Akik nem ugrásban, hanem ebben a kategóriában versenyzik, neki is gyakorolnia kell. Mindig van kettő- három ugrás is a programban. A bemutatót pedig rendezzétek el, de Niki te mindenképp arra készülj! Kezdjük az edzést. Zoé, te jössz! Kezd kérlek a zöld-sárgával, majd vágtában tovább a fehér-kékre menj rá. Jobbra elfordulsz és utána itt a vörös-fehér. Rendben?
  - Persze!
  Zoé kiállt a sorból, elment az akadályok mellett egy kanyarral vágtában ráfordult a zöld-sárgára. Topjoy felvette az ütemet. Lovasa csak az akadályra koncentrált, majd egy és kettő vágtaugrás után a földről elrugaszkodtak. Egy pillanatig szárnyaltak, és a következőben újabb akadály felé mentek. 1-2-3 vágtaugrás után újra repültek. Körülöttük teljes csend volt.

~*~*~*~*~

  A hosszú és megerőltető edzés után a lányok ellátták a lovaikat és a klubházban pihentek. Egy asztalnál ültek, mindannyian. Szinte mindenki másról beszélt, szóba kerültek zablák, kobakok, fáslik és  koncertek is. 
  Egyszer csak mindenki elhallgatott, mikor az ajtón Nicole lépett be. A válláról levette a táskáját és az asztalhoz sétált.
  - Ide ülhetnék?- kérdezte.
  - Persze gyere, mellettem van még egy hely!- ajánlotta fel Iza.
  Nicole örült, hogy valaki igent mondott neki. Voltaképp jóban volt Izával. Kicsit bántotta, hogy a múltkor csakúgy faképnél hagyta, de Bell nem haragudott rá. Ő sem mond el mindent szívesen akárkinek. És ez így van rendjén.
  - Jó volt az edzés. Ti nem vagytok idegesek?- Nicole próbált témába kerülni, mire Zoé kissé lenézően pillantott rá.
  - Miért lennék? Számos versenyem volt már... A lényeg, hogy az Öreg tölgy jó helyezést érjen el. Legalábbis mindenképp a városi lovardával szemben- majd kicsit barátságosabban folytatta.- Igyekszünk mi mind a maximumot hozni. A farm hírneve miatt, a városi lovarda mondhatni a konkurenciánk- mindenki bólintott.
  - Értem és én is igyekezni fogok... Már ha szükség lesz rám. Annyi lenne a kérdésem, hogy "csereként" melyik lóval fogok versenyezni?
  - Gondolom Filipoval, de Gábortól kérdezd meg- zárta le Iza, mielőtt még Zoé ráförmedt volna Nicolera emiatt.

~*~*~*~*~

  A szünet után Kata Alcsihoz indult, amikkor látta Nicolet sétálni a magánistálló felé. Nagyon kíváncsi volt a lóra, de talán így az új lány is bajba kerülhetett volna.
  Lassan követni kezdte a gondolataiba elmerült lányt, aki belépett az istállóba, ő pedig követte.
  - Kata te mit csinálsz itt? - Nicole hallotta a nyikorgó ajtót és kérdőre vonta a lányt.
  - Na és te?- vágott vissza.- Figyelj, menj ki most! Nem akarom, hogy bajba keveredj!- mindhiába, Kata nem hallgatott a másikra.
  - Ne, kérlek ne félts! Te is bejöttél nem?
  - De igen, de ezért neked komoly bajod lehet. Kérlek, menj!
  - Nem, amíg el nem mondom, hogy Balázs a barátom! Már megyek is, csak ezt akartam.
  Kata végre elindult a kijárat felé, amikor Gábor állt elé. Mérgesen nézett a lányra. Megtiltották, hogy bemenjenek, mégis megtette. Ráadásul Nicole miatt került bajba.
  - Kata, Nicole. Gyertek velem! Most!- dühösen kiáltott rájuk, ők pedig fejüket lehajtva követték Gábort. A házába mentek, ahol komoly fejmosást kaptak mind ketten.
  - Az lenne a kérdésem, hogy Kata te mit kerestél a lónál?! Megtiltottuk, hogy oda bárki is belépjen. Nicole apja nálunk helyeztette el a lovát, ide költözött, és csak ennyit kért. Ezzel nem csak magadat rúgathatod ki, de a farmot is beperelhetik szerződésszegésért! Ha nincs jó mentséged, akkor miután Nicole apja megérkezik, sajnos el kell tanácsolnunk a lovasiskolától.
  Nicole nem tudta mit tehetne Katáért. Egyszerűen tudta, hogy az ő hibája részben, és a másikat büntetik helyette. Negyedóra múltán Nicole apja megérkezett. Kata a régi fotelben ült és rettenetesen sírt. A haragtól és attól, hogy talán el kell hagynia a farmot. 
  - Kata... Megszegted a szabályt, de lehetőséged van megmagyarázni. Szeretném, ha az igazat mondanád- kezdte Nicole apja.
  - Hát, azért men-tem be, mert...- elcsuklott a hangja a sírástól.
  - Apa, az én hibám volt. Kata nagyon kíváncsi volt a lóra, én megígértem neki, hogy beviszem. Különben nem ment volna be, csak miattam volt az egész! És semmiképp nem rúgathatod ki, az én hibám miatt!- Nicole megvédte Katát, bár tudta, ettől nem biztos hogy legjobb barátok. Neki nem lesz akkora büntetése, mint Katának. És ő jobban a farmra tartozott.
  Nicole apja is Gábor kérdőn néztek Katára. Ő csak maga elé meredt, és gondolkodott mit válaszoljon. Túl sokáig hallgatott. 
  - Igen, így tör-tént... Sajnálom Uram! Soha többet nem teszek semmit rosszat! Ígérem!- Kata megfogadta hogy erre többet nem lesz példa.
  - Rendben, de tartsd magad ehhez! Elmehetsz... Nicole, veled majd otthon beszélek- felálltak mindketten is siettek a klubházba.
  Kata még mindig szipogott és nem is tudta hogyan viselkedjen a "megmentőjével".
  Az épület ajtaja előtt Kata megtorpant és megfogta Nicole karját. Egyet sóhajtott, majd a másik szemébe nézett.
  - Nicole... Tudom, egy mocsok voltam, és sajnálom. Mindent. Szeretnék mostantól jóban lenni veled. Bár, nem érdemlem meg. Hálás vagyok az előbbiért! Az igazság az, hogy kicsit féltékeny voltam rád. Nem tudtalak hova rakni... Egyrészt Balázs miatt is...
  - Kata! Fejezd be! Egyáltalán nem vagyok rád mérges, tényleg... Különben nem védtelek volna meg. Igaz, hogy még nem illeszkedtem be, de szeretem ezt a csapatot. Ugyanolyanok vagytok, mint én, de mégis szörnyen mások. Felejtsük el a rossz dolgokat!
  Megölelték egymást és ez egyszerre több dolgot is jelentett. Hogy Nicole talán már teljesen beilleszkedhet és Kata talált egy új barátnőt. 
  Ketten beléptek a klubházba és a többiekhez sétáltak széles mosollyal. Ők meglepődtek, főleg, hogy Kata kisírt szemekkel nézett rájuk, zsepivel a kezében. De inkább nem kérdeztek rá. Csak helyet szorítottak nekik az asztalnál.
  - Az előbb majdnem kicsaptak...- jegyezte meg Kata mellékesen.
  Mindenki kérdőn nézett rá, no és meglepetten.
  - De szerencsémre Nicole ott volt. És mostantól szeretném, ha ő is az Old Oak Riders csapat tagja lenne. 
  - Szerintem is így kellene lennie. Tudjátok mit? Máris beavatjuk!- támogatta az ötletet Zsófi.
  Mindenki egyetértett és indultak az istállók felé. A kavicsos úton sétálva hallottak egy dudaszót. Hátra nézve felismerték az autóból kiszálló két felnőttet. 
  - Kata, a szüleid vannak itt?- többen kérdezték.- Igen... Sajnálom, de nem mehetek. Később elmondok mindent!- rohant el.
  A lányok tovább indultak, miután felszerszámoztak, ellovagoltak a tölgy csoporthoz. A lovakat engedték legelni és besétáltak a fák közé. A vésett tölgy előtt megálltak és következett az "eskü".
  - Felolvasom a mi "6 parancsolatunkat". Neked pedig meg kell fogadnod és betartanod.
  Miután Bori felolvasta ünnepélyesen, Nicole megfogadta. Evelin pedig a bicskájával felvéste a nevét a többi közé.
  - Mostantól te is Old Oak Rider vagy! Üdv a csapatban!
  - Köszii! Egészen meghatódtam! Amikor tudtam, hogy ide jövünk megijedtem. De ez egy nagyszerű, tökéletes csapat!

~*~*~*~*~

  A beavató végeztével a lányok még sokáig beszélgettek, szinte minden eddig történt dologról beszámoltak Nicolenak. Néhány vicces esetet is elmeséltek, például mikor a karám rendbe rakásánál egymást belelökték az itatóba. Hangos nevetések közepette telt az idő. Mikor felültek lovukra, az égen hatalmas, baljós, szürke felhők voltak. S hamarosan heves zivatar vette kezdetét. Próbáltok gyorsan visszaérni a farmra,  mielőtt a vihar elkezdődne. Egy sorban vágtatva mentek a mezőn át. Az élen Délceg, Alcsi és Fecske volt.
  Tíz méterre volt a farmtól, mikor a villám a mező egy fájába csapott. A lovak kissé megijedtek, Alcsi néha ellenszegült, de gyorsan beértek az istállóba. A bokszban leszerszámozták a lovakat, és félóra múlva megitatták őket. 
  Odakint már kitisztult az ég, de még fújt kicsit a szél. Nemsokára belépett Kata, és mindenki kíváncsiskodott.
  - Holnap elmondok mindent!- kezdte.

~*~*~*~*~

  Azon az éjjelen újabb, nagyobb vihar söpört végig a farm egész területén. Fák lombjai csapkodtak, ágak törtek le. A lovak nyugtalanok voltak, néhányuk szétrúgta a boksz ajtójukat.
  A szabadban éjszakázó Mephisto megvadult a villámoktól, s lerombolta a körkarám egy oldalát. Ijedtében végig vágtatott az egész farmon. Addig a magánistállóig, ahol Loriet tartják.




Szerzőijog

A blog egész terjedelmét szerzői jog védi! Mindeg jog fenntartva!
Felhasználáshoz írásbeli engedély: e-mail-ben kizárólag!